Növények

A kontinenseken a trópusi flóra háttérbe szorult a mérsékelt égöviekkel szemben. A már hatalmas prérik tovább terjeszkedtek az erdők rovására. A klimatikus viszonyok romlása közvetlen hatással volt a hidegnek ellenállni képes gerincesekre, különösképpen a krokodilokra.

Állatok

A tengeri faunákban mind több mai is élő faj jelent meg. Az emlősök csoportjainak képviselői modernebb képet mutattak. Megszaporodtak és igen változatosak voltak a rágcsálók. A főemlősök közül a mai cerkófmajomfélék rokonságába tartozó óvilági majmok népesíteték be a szavannákat, míg az Australopithecusok Kelet- és Dél-Afrikában jelentek meg. A páratlanujjú patások hanyatlása igen határozottá vált: már csak néhány Chalicotherium, tapír, orrszarvú, és a mai lovakhoz igen közel álló ló képviselte őket. A párosujjú patások viszont éppen ellenkezőleg, fellendültek, főleg a modern kérődzőfélék (szarvas, zsiráf, szarvasmarha) által. Az ormányosok soha nem tapasztalt változatosságban népesítették be a Földet, hiszen a még élő számos masztodon és néhány Deinotherium mellett már megjelentek a valódi elefántok első képviselői is. A húsevő emlősök közül a Creodontiák kihaltak a miocén végén, és így szabaddá vált az út a modern ragadozók előtt. Tulajdonképpen már alig különböztek a mai formáiktól, de még tartotta magát közöttük a kardfogúmacska-félék különös csoportja is, amelyekből az európai pliocén legnagyobb ragadozója, a Machairodus a legismertebb. Dél-Amerikában az erszényesek és növényevő méhlepényesek voltak a meghatározóak (foghíjasok, erszényes patkány), Ausztráliában a tojásrakó emlősök és az erszényesek térhódítása a jellemző.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés