A pleisztocén klímát az ismétlődő jégkorszakok (glaciálisok) és jégmentes időszakok (interglaciálisok) jellemezték, amelyek általában néhány tízezer évig tartottak. Az időszakban négy glaciálist (Günz, Mindel, Riss, Würm) és három interglaciálist (Günz-Mindel, Mindel-Riss, Riss-Würm) különböztetünk meg.

Európában és Észak-Amerikában eljegesedési központok alakultak ki, ahonnan a jég a peremek felé terjedt. A jég legnagyobb kiterjedése idején több száz méter vastag jégréteg borította Európát a Temze vonalától az Alpokon és Kárpátokon át a Don és Dnyeper folyók torkolatvidékéig; Észak-Amerikát pedig kb. a 40. szélességi fokig, vagyis a mai Philadelphia és St. Louis városok vonaláig.

A jégkorszakok és jégmentes periódusok váltakozásával Földünk klímaövezetei is vándoroltak észak-déli irányban: ez a mozgás akár 20°Földrajzi szélességet is kitett. A jéggel együtt mozgott a növényzet, és vele az állatvilág. Így fordult elő, hogy például a Kárpát-medencében és a mai Dél-Franciaországban az eljegesedések alatt tundra éghajlat, illetve a mai Szahara területén pedig mediterrán éghajlat uralkodott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés