A miocén élővilága
2010.03.12. 15:30
Növények
A kontinenseken a szárazföldi flórák változó arányban tartalmaztak mérsékelt égövön élő lombhullató fákat (nyárfa, fűzfa, tölgyfa) és trópusi fajokat (babér, banán, pálmafa). A növények elterjedésének vizsgálata a szubtrópusi övek nagy kiterjedéséről tanúskodik. Ám ami a miocén újdonsága, az az egyszikűek osztályába tartozó pázsitfűfélék családjának fejlődése.
Állatok
A kétéltűek és a madarak már csak nagyon kevéssé különböztek a maiaktól. A hüllők közül a krokodilok és a teknősök fajai csaknem az egész világon elterjedtek. A legnagyobb figyelmet mégis az emlősök érdemlik. Folytatódott a rágcsálók látványos fejlődése. A nyúlalakúak nem túl változatos fajai nagyon gyakoriak maradtak. Sok óvilági majom, közöttük az emberszabású majmok ősei nagy területen terjedtek el: a Dryopithecus Afrikából és a mediterrán régióból, a Sivapithecus pedig először Indiából, majd Dél-Európából és Kelet-Afrikából került elő. A patások közül a páratlanujjúak rendjének képviselői megfogyatkoztak. Tapírok, orrszarvúak képviselték őket, valamint a lovak fejlődési vonalába tartozó állatok, amelyek közül a Merychippus volt a lófélék első pázsitfűfélékkel táplálkozó képviselője. A párosujjúak viszont terjeszkedőben voltak: amellett, hogy az oligocénban megjelent csoportok is éltek, új formák is kifejlődtek, főként a mai tevék és kérődzők előfutárai. Az ormányosok virágkorukat élték, az olyan nagytestű formák, mint a négyagyarú masztodon, ás a csak két hatalmas, meredeken lefelé ívelő és hátrafelé hajló agyart viselő kapafogú őselefánt képviselte őket. A ragadozók közül ugyan éltek még a Creodontiák, de java részük már a modern rendet képviselte, igaz, mára kihalt formákkal, mint a medvekutya.
|